​

2015-ben egy kis faluban a Vértes-alján három árván maradt bagolyfiókát  - egy erdei fülesbaglyot és két kuvikot -  neveltünk fel, együtt. Célunk a természetes környezetükbe való teljes visszaszoktatás volt, ezért kezdettől fogva, már röpképességük kialakulása előtt is nagyrészt szabadon tartottuk a madarakat. Hajnaltól besötétedésig, ha az időjárás engedte, a kerti fák ágaira tettük ki őket, ahol folyamatos őrzés mellett ismerkedhettek a világgal. Ágakon mászkálhattak, fejlesztve az ügyességüket, felderíthették az őket érdeklő dolgokat és tapasztalatokat gyűjthettek. Önállóan dönthették el azt is, amikor már repülni tudtak, hogy mennyire távolodnak el az erdőhöz közeli kertből. Egy idő után már csak este, táplálékért jöttek vissza; majd ezt is egyre ritkábban tették, amint sikerült maguknak táplálékot szerezniük. Végül önmaguktól elmaradtak, teljesen elköltöztek.

 A felnevelés során viselkedésük legérdekesebb momentumait kézi kamerával rögzítettük, és a válogatott videoklippekből „Baglyok gyerekkora” címmel előadást állítottunk össze. Ezáltal kívántuk közelebb hozni, ismertebbé tenni e madarak életét.
 

Amikor az előadást iskolásoknak tartottuk, felkértük arra őket, hogy a vetítés után rajzolják le azt az eseményt, viselkedésmomentumot, amely a leginkább megragadta a képzeletüket. Ezen a honlapon ezeket a rajzokat nézhetik meg együtt, egyszerre a viselkedést bemutató mozgóképekkel, illetve böngészhetnek bennük kedvükre.

​

                                     Székely Sándor  -  Balázsi Péter  -  Mályi Madármentő Állomás